34.Rész_ másnap

Sziasztok! Meghoztam a következö részt. Remélem tetszeni fog. Légyszi komizzatok, tényleg nagyon sokat jelent. Minimun 6 komi utàn hozom a következöt!! :) Ja és bocsi hogy rövid, és uncsi.. de ha meg lesz 6 komi, igérem hogy izgalmasabb rész jön! de tényleg csak akkor!:D(mert az előzőhöz is csak 4 komi jött, de gondoltam inkább hozom a kövit?)

-Mi a franc..- szólaltam meg mikor felébredtem. Ugyanis iszonyatosan nagyon fàjt a fejem.
-A màsnapossàg Dràgàm, a màsnapossàg.- hajolt fölém Harry.
-Te jó isten. Mi a francot müvelhettem én tegnap...
-Ne akard tudni..- nevetett.
-Neked nem fàj a fejed?- kérdeztem.
-Annyira biztos nem mint neked. De azért nekem is fàj.
-Akkor megnyugodtam.. Hoznàl nekem egy fàjdalomcsillapitót?
-Persze!.- vàlaszolt, majd kiment az ajtón. Nem sokkal késöbb egy pohàr vizzel és egy gyógyszerrel tért vissza.
-Köszönöm.- mondtam, majd feltàpàszkodtam, bevettem, és elindultam a fürdöszoba felé. Lezuhanyoztam, elég hüvös vizzel, ami nagyon jól esett. Tehàt kicsit rendbe kaptam magam. Bàr a fejem még mindig nagyon fàjt.. Lementem, még csak Liam és Niall voltak a konyhàban.
-Hali fiuk!-köszöntem.
-Szia te parti àllat.- nevettek.
-Nem vagy vicces..-vàgtam komoly fejet.
-De ha làttad volna volna magad.. Alig tudott Harry kihozni.- vigyorgott Niall.
-Legalàbb jól érzted magad?-Liam.
-Hààt tegnap biztos jól, nagyon nem emlékszem, ami azt illeti, most kibaszottul szarul érzem magam. Fàj a fejem. Hazz adott màr fàjdalomcsillapitót, de még nem igazàn érzékeltem hogy hatott volna.
-Ennek ez az àtka. Tényleg nagyon ki voltàl ütve.-Niall. Csinàltam magamnak egy kàvét, nem hiszem hogy jobb lesz töle, de majd meglàtjuk.
-Jenn alszik még?-érdeklödtem.
-Aha.. Szerintem ö is elég szarul lesz ha felébred.- vàlaszolt Niall, én pedig csak mosolyogtam. Az óràra pillantottam. Màr majdnem fél négy volt.
-Basszus! Megigértem a nagyinak hogy valamelyik délelött elmegyek. Àhh mindegy. Csak nem haragszik meg ha délutàn megyek.- mondtam, majd felrohantam a lépcsön.
-Hova igyekszel?- kérdezte Harry mikor beléptem a szobàba.
-A nagyihoz. Jössz te is?
-Nem is tudom. Menjek?
-Még szép!- vàgtam rà.
-Rendben.-mondta majd magàhoz ölelt és megcsókolt. Magàra kapott egy pólót és egy nadràgot, vett ki egy màsik kabàtot a szekrényéböl, ugyanis a màsikkal valami történt tegnap, vagy ma, mert egy kicsit piszkos volt. Beültünk a kocsiba. Ahogy mentünk éreztem, hogy még mindig lüktet a fejem.
-Auuhh Harry.. Még mindig nagyon fàj a fejem..
-Ne nyàvogj, te kerested magadnak.
-Jólvan na.. - mondtam. Mikor megérkeztünk felcsengettem a nagyinak, ö pedig beengedett minket. Felszaladtunk a lépcsön, mert a lift nem üzemelt, még szerencse hogy nem tömbhàz legtetején lakott.
-Szia Nagyi!
-Jó napot Mrs. Renner.-Harry.
-Sziasztok, gyertek be.- ültetett le minket a konyhàba.- Egyetek sütit, most sütöttem.- nyujtott felénk egy nagy tàlca süteményt. Megkóstoltam, de étvàgyam se nagyon volt, ezért Harrynek adtam.
-És.. Jól meg vagytok?- kérdezte, egy kis idö utàn.
-Persze nagyi, minden rendben. Néha szoktunk veszekedni, meg féltékenykedni, de azon kivül nincs semmi.- mosolyogtam Harryre.
-Nagyon örülök neki, az pedig normàlis ha valaki féltékeny.-  felelte nagyi, làthatóan tényleg örült neki hogy boldog vagyok.- Tultetted màr magad anyàd làtogatàsàn?
-Igen. De többet nem akarom azt a nöt làtni.
-Megértelek lànyom, az anyàd megbolondult.. Nem tudom mikor tér màr észhez.
-Hàt ideje lenne màr.
-Apropó.. Igazàból azért hivtalak, mert mondanom kell neked valamit.- kezdte, és éreztem hogy ebböl semmi jó nem fog kisülni.
-Igen?!- néztem rà érdeklödve.
-Megkeresett engem az apàd.
-Mi??!!!- àmultam el.- Akit màr nemtudom hàny éve nem làttam, és most megkeres. Na szép..
-Azt mondta hogy szeretne veled talàlkozni, a jövö héten.
-Na remek..
-És hol volt eddig?- kérdezte Harry.
-Amerikàban.- felete a nagyi, és közben elkezdett krumplit pucolni.
-Még ezt àtgondolom, hogy én akarom-e làtni.
-De azt tudd, hogy nem teljesen az ö hibàja hogy annak idején elment.-mondta a nagyi, én csak bólintottam, mert sejtettem hogy anyàmra céloz. Témàt vàltottunk, és még egy darabig beszélgettünk. A nagyi csinàlt vacsoràt, igy ott ettünk nàla. Utàna elindultunk haza. Harry egy darabig szótlanul ült mellettem, majd az apàmról kérdezgetett. Nem tudtam mindenre vàlaszolni, mert én sem nagyon ismerem a sajàt apàmat.
Mikor hazaértünk, màr mindenki lent volt a nappaliba, a szokàsos idötöltéssel: filmet néztek.
-Jenna?- kérdeztem mikor mi is letelepedtünk melléjük.
-Szobàban. De nem alszik, menj fel hozzà nyugodtan.- felelte Niall.
Bementem a konyhàba, vettem be mégegy fàjdalomcsillapitót, majd felszaladtam Jennàhoz.
-Bejöhetek?-komogtam.
-Persze.- hallottam a vàlaszt, majd bementem.
-Mizu? Jobban vagy?. kérdeztem.
-Fogjuk rà.. Vagyis nem. Még hànytam is.. Te?-Jenna.
-Hàt màr enyhült a fejfàjàsom. De most màr rosszabul lettem..
-Miért? Csak nem tölem?- kérdezte.
-Dehogy.- mondtam, majd elmeséltem neki, hogy a rég nem làtott apàm talàlkozni akar velem.
-És elmész?-érdeklödött.
-Még nemtudom.- vàlaszoltam. Utàna egész jól elhülyéskedtünk, észre se vettem hogy fàj a fejem. Utàna lementem megint, beültem a sràcokhoz tévézni. Elég hamar véget ért ez a nap. Bàr nem csodàlom, hisz hàrom óra volt mikor felébredtem. Elmentem megint fürödni Harryvel, majd elmerültünk az àlmok tengerében.. Vagy nem.........