22.Rész_Egyedül...

Hoztam a kövi részt. Lécci komit, és írjátok le a véleményeteket! ;)

Délután négykor felkeltem. Körbenéztem, és eszembe jutott mi is a helyzet. Harry cuccai mindenhol. Érzem a magamon lévő pólón az illatát, ami könnycseppeket csal a szemeből, érezve egy nagy űrt, és hiányt odabent. Úgy éreztem magam, mint akit téglával dobálnak. Nem volt kedvem kimenni, de bent maradni se.
-Lehet jobb lenne ha kimennék sétálni egy kicsit.- mondtam, de fingom sincs kinek, mert rajtam kivül nem volt senki a szobába. Fölvettem egy nadrágot, a pólót magamon hagytam, felkaptam a vállamra a táskámat, és leszaladtam a lépcsőn. Jenna már lent volt a nappaliba, a tv-t nézte. Vagyis jobban mondva a tv be volt kapcsolva, ő pedig bámult maga elé.
-Kimegyek levegőzni.- öleltem meg.
-Jó. Siess vissza.- válaszolt.
Elindultam a park felé. Leültem az egyik padra. Nem sok kedvem volt ott maradni, miután megláttam, hogy két szerelmes pár ül a mellettem lévő padon, és majd megeszik egymást. Inkább a belváros felé vettem az irányt. Bementem a boltba. Szemem elé került a One Directionos plakát, ami a multkor is ott volt. Megálltam előtte, és néztem a fiukat, mármint a legjobban Harryt.. Mikor közelített a kezem a plakáthoz, hirtelen eszembe jutott, hogy ez csak egy plakát. Gyorsan elmentem onnan. Fogalmam sem volt hogy mit vegyek. Már a pénztár felé közelítettem, mikor megakaft valamint a szemem. "Nem.Nem Nem és Nem. Nem szabad!" mondtam magamba, de levettem kettőt a polcról, gyorsan kifizettem, és távoztam a boltból. Beraktam a táskámba. És hogy mi volt az? Cigi. Teljesen megőrültem, de muszáj valamit csinálni, ami megnyugtat. Egy párszor már 'kipróbáltam' , de nem akartam rászokni, tehát nem vittem tulzásba, meg már régen volt. Hazafelé gyors léptekkel mentem. A konyhából vettem el egy gyújtót, és a zsebembe csúsztattam, hogy Jenn ne vegye észre. Bár mindegy is volt, mert ő elaludt a kanapén. Fölmentem az emeletre, és bezárkóztam a fürdőszobába. Kivettem az egyiket a táskámból, felbontottam, és már olyan ideges voltam, hogy alig vártam már hogy meggyújtsam.  Könnyek szöktek ki ismét a szememből. Már közeledek afelé, hogy egy depis őrült legyen belőlem, de egyszerűen nem tudtam elviselni Harry hiányát. Szába vettem egy szál cigarettát, meggyújtottam, és nyugtatni próbáltam magam. Kinyitottam az ablakot, és arra fújtam ki a füstöt. Megpillantottam Harold egyik tusfürdőjét a polcon, magamhoz vettem, és szagolgatni kezdtem. Néhány éjjszaka ezt az illatott éreztem rajta, ami teljesen beindított. Ismét sírni kezdtem. Rágyújtottam a második szálra.
-Jess, odabent vagy?- kopogott Jenna az ajtón, a szivem majd ki ugrott a helyéről.
-Igen. - hangzozt halk válaszom.
-Minden oké? Már egy ideje bent vagy.
-Jaja, persze, csak hasmenésem van.- hazudtam.
-Niall szobájában leszek, ha szükséged van valamire, akkor szólj nyugodtan.- mondta, majd hallottam távolodó lépteit. Mikor a másodikat is elszívtam, befújtam mindent légfrissítővel, az ablakot pedig nyitva hagytam. Bementem a szobába, a dobozokat meg a gyújtót eldugtam. „Harryyyyyyyyy!!!!!!!!!!" ordítottam, de nem nagyon lehetett hallani, mert a fejemet a párnájába fúrtam. Elővettem a gépem amit még a multkor elhoztam, és bekapcsoltam. Twitteren egy csomó poszt volt a fiuk turnéjáról, ami méginkább elvette az életkedvem, ezért inkább kikapcsoltam. Le akartam menni, mikor hirtelen megszólalt a telefonom. Rohantam az ágy felé, ahol a telefon volt..Meg se néztem hogy ki az csak felvettem.
-Drágám!- szóltam bele.
-Én is nagyon szeretlek  de ennyire azért nem.-hallottam Danielle hangját.
-Ja... Csak te vagy?- mondtam elhalványuló hangon.
-Jajj Jess, ne haragudj, Harry vártad igaz?
-Igen. De semmi baj, örülök hogy felhívtál.
-Én is várom Liam hívását, már biztos megérkeztek, talán nemsoká hív. De most le is teszem, kitartás Jess. Puszi, szia.
-Rendben. Szia.- tettem le a telefont. Lehet hogy mindjárt hív. Mondogattam magamba vagy egy óráig. Utána lementem, és telefonnal a kezembe járkáltam körbe körbe a nappaliba. Egyszer csak ismét csörögni kezdett a telefonom, LWWY volt a csengőhangom.
-Igen?!- nem mertem semmi személyeset mondani, mert mi van ha ez sem Harry.
-Jessica.- hangzott Harry mély hangja a vonal túlsó végén.
-Hazza. Végre, azt hittem már soha nem hívsz, hogy vagy?- mondtam sírva, mert nem tudtam visszatartani.
-Szerelmem légyszi ne sírj. Én jól vagyok.De te?! Félek hogy valami hülyeséget csinálsz.
-Annyira hiányzol.- csak ennyit tudtam mondani.
-Még egy napja sincs hogy elmentünk, de olyan jó hallani a hangod, te is hiányzol nagyon. De nem tudom mikor hívlak legközelebb, mert ugye koncert,meg interjúk, és ha lesz egy szabad percem hívlak, jó?
-Persze.
-Mit csináltál ma?
-Semmit. Aludtam, sétáltam, majd vártam hogy hívj. Nagyjából ennyi.
-Az nem sok. De figyelj bébi, fel a fejjel, ne légy szomorú, ne fordulj magadba, hidd el hogy jobb lesz.- imádom mikor azt mondja:bébi.
-Megpróbálom.
-Ne próbáld, hanem csináld! Most le kell tennem, de ha tudlak hívlak.
-Harry.... Nagyon szeretlek.- mondtam és ismét zokogni kezdtem.
-Én is, de könyrgök ne sírj, és ne csinálj magaddal semmit! Szeretlek!- mondta és én hiába kiabáltam hogy ne tegye le, már késő volt. Felszaladtam a szobába, lefeküdtem és bőgtem. Ki kell bírnom. Holnap valami értelmessel kell eltöltenem a napot. Kérdés hogy mivel..