9.Rész_ Váratlan "utazás"

*Jessica*
Jenna hazavitt, és reggel már a saját ágyamban ébredtem.Felültem, és észrevettem hogy Jenna ott fekszik mellettem. Fel akartam állni, de nem tudtam, iszonyúan szédültem, és visszaestem az ágyra. Jenn felébredt.
-Miért szédülök ennyire?-néztem rá értetlenül, nem emlékeztem teljesen mi volt tegnap.
-Adtam be neked két nyugtatót, meg egy altatót, mert éjjszaka,megint Harry nevét kiabáltad.-mondta, és odaült mellém, megfogta a kezem. Mostmár emlékeztem. Üresnek éreztem magam. Mintha senkim nem lenne. Hirtelen megfogtam a telefonom, ami az éjjeli szekrényemen volt, és levágtam a földre.
-Jess..Jess.. kérlek ne csináld ezt, mint aki teljesen megőrült.Diliházba fognak csukni. Gyere vedd be a gyógyszered és vegyél egy frissítő zuhanyt. Hidd el, ettől jobban leszel.-nyújtott felém egy pohár vizet, meg egy bogyót. Bevettem, utána mentem a fürdőszobába. Miután kimentem, egy törülközőbe, Jess készített nekem ruhát. Nem értettem miért nem valami lazább ruhát adott, mert én nem igazán akartam sehova menni. Miután készlettem, levonszolt a nappaliba.
*Jenna*
-Szeretnél anyukáddal beszélni?- kérdeztem, de Rázta a fejét. Ugyanis Jess édesanyja Amerikába költözött egy férfival. Az apját meg kétévesen látta utoljára. Ezt még senkinek sem mondta el. Egy családtagja él Londonban, a nagymamája, akit néha meg szokott látogatni.Jessi anyja pénzt szokott küldeni Jessinek hogy eltartsa magát, de ennek a pénznek a nagyja elmegy a rezsire.
-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk valahova?-ismét megrázta a fejét.- Nem ülhetsz egész nap itt.
-Azt hiszem.. Mama.. Mamához költözök egy időre. Ott megtalálsz.De ne mondd el senkinek.- majd felrohant az emeletre. Hallottam hogy beszélt valakivel. Egy negyed óra múlva egy nagy bőrönddel jelent meg. Odaállt elém. Tekintete olyan semmitmondó és szomorú volt. Megöleltem. Kimentünk a buszmegállóba, segítettem a böröndöt felrakni a buszra, vettünk jegyet, és leültünk. Nem sokkal később leszálltunk, és elindultunk Jess mamája felé. Egy tízemeletes tömbházban lakott a második emeleten. Felcsengettünk, és Mrs Renner beengedett minket.
-Jó napot Mrs Renner- köszöntem a mamájának.
-Szia-szólalt meg végre Jess is.
-Szervusztok. Mondd csak Jessica, mi történt?- de nem érkezett válasz. Utána rám nézett Jess mamájának kérdő tekintete. Megvontam a vállam, szerencsére Mrs Renner nem erőlködött, ránk hagyta a dolgot. Inkább örült az unokájának. Miután felmentünk, megmutatta Jess szobáját, vagxis zugját, mert azt nem lehetett szobának nevezni. De azért otthonos volt. Megnéztem a fürdőszobát, a konyhát, a másik szobát ahol a mama aludt, meg egy pici nappali is volt kialakítva abban a szobában. Egy darabig még maradtam, majd elindultam. A fiúkhoz mentem. Mikor odaértem szerencsémre Niall nyitott ajtót, megöleltem.
-Szia Jenn hát te? És hol van Jessica?Nem azt mondtad hogy nem lehet egyedül hagyni?
-Nincs egyedül.-elmeséltem neki, hogy egy darabig a mamájánál lesz, és megkértem, hogy senkinek ne mondja el. Felmentünk, de csak Harry volt otthon. Tv-t nézett. Mikor meglátott rögtön kérdezősködött.
-Hol van Jess? Hogy van?-kérdezte.
-Nincs otthon. Elküldtem kikapcslódni.-füllentettem.- De mintha nemtudnád, egyeltalán nincs jól.
-De hol van?-erősködött Harry.
-Jóhelyen. Ne számíts arra hogy megtudod.- szólt bele Niall. Harry durcásan magára kapta a pólóját, és kirohant. Mi Niallel az egész napot együtt töltöttük, elmentünk  vacsorázni, meg moziba. Már késő este volt, leültünk a parkba. Elkezdtem egy szép számot dúdolni, Niall miután felismerte, elkezdett énekelni. Csodás hangja van, és ő maga is csodálatos.  A szám végén közelebb hajolt és megcsókolt. Megijedt, mert nem tudta mit reagálok. De visszacsókoltam, majd a csók végén magához szorított. Ott ültünk ölelkezve a padon. Mintha csak egy álom lett volna.
-I love you- mondta.
-I love you too.-válaszoltam. Egy darabig még ültünk szótlanul egymást nézve, majd Niall hazakisért.