21.Rész_ Úgy fáj a búcsúzás

Hoztam új részt! Jó olvasást. Ja és írjátok le a véleményeteket a blogról, hogy ha valami nem jó, tudjak rajta változtatni, vagy javítani.:)  Ebben a részben indulnak a fiuk turnéra, és Jessicáék egyedül maradnak.. (Bocsi, egy kicsit rövid lett.)

Fél hétkor csörgött Harry ébresztője. Elég nehezen keltem fel, mert egész éjjszaka ébren voltam, és néztem ahogy alszik. Feltápászkodtam, és felébresztettem Harryt, mert ő nem ébredt fel.

-Drágám, kelj fel..- simogattam meg az arcát. 

-Nee..Már menni is kell? Rohadt életbe.- látszott rajta hogy nincs jó kedve. Felült, én előtte álltam, átölelte a derekamat.

-Harry..- elakadtak a szavaim.

-Nagyon fogsz hiányozni bébi.

-Te is nekem. De inkább ne sajnáltassuk magunkat, nem lesz jobb. Gyere öltözzünk fel.-,dobtam hozzá a ruhát amit tegnap kikészítettünk. Felöltöztünk, lecipeltük a bőröndöt. Jenna a konyhában volt, és melegszendvicset csinált.

-Gyertek fiúk egyetek. Az útra is csomagolunk.- mondta mikor már mindenki lejött, és segítettem neki csinálni a szendvicseket. Csengettek, Liam rohant ajtót nyitni. Danielle volt.

-Helló mindenkinek.- üdvözölt minket mikor belépett a konyhába.

-Szia Dani.- öleltem meg, majd a többiek is köszöntötték.

-Hány szendvicset csomagoltok?!- kérdezte Niall.

-Ne aggódj, csináltunk bőven, elég lesz.- mutatta neki Jenna a zacskót.

-Ez finomabb mint a multkori ebéd.- nézett Zayn Liamre.

-Csönd legyen Zayn.- bökte oldalba.

-Jól van na.- vigyorgott Zayn. Mikor mindenki befejezte az evést, elpakoltunk, és beraktuk a táskájukba a kaját. Fél nyolc, még volt egy fél óra indulásig. Mindenki tök ideges volt, csak járkáltak fel alá, mint akinek tűt szurkálnak a seggébe.Felmentünk Harryvel a szobájába, hogy ezt a fél órát még együtt töltsük.

-Megpróbállak minden nap hívni, de ha nem sikerül legalább egy héten háromszor.- húzott magához az ágyra.

-Rendben. Én meg ígérem hogy vigyázunk a házra.

-Teljesen megbízok benned, vagyis bennetek, és gondoltam hogy nem fogtok gyújtogatósat játszani, vagy hogy nem raktok tábortüzet a nappaliba.- nevetett.

-De bolond vagy. De ez a legkevesebb.- csókoltam meg.

-Itt vannak a kulcsok.- nyomott a kezembe egy kulcscsomót.

-Okés.-  mondtam, és utána szótlanul feküdtem rajta, és néztük egymást.

-Hahó mindenki! Indulás!- hallottuk Liam hangját a nappaliból.

-Hurrá.. Menjünk.- kelt fel Harry kedvetlenül. Lementünk, mindenki elkészült, fogtuk a bőröndöket, kimentünk a ház elé, ahol három taxi állt. Szétoszlottunk, Harry és én Louival és Zaynnel ültünk egy taxiba. Zayn ült előre.

-A repülőtérre.- mondta a sofőrnek, aki bólintott majd elindultunk. Máskor mindig egy örökkévalóság még kiérünk, de most mintha csak egy pillanat lett volna az egész, már ki is értünk. Kivettük a bőröndöket, fizettünk, és bementünk a várakozóba, ahol már Paul várta őket.

-Sziasztok. Látom izgultok, nagyon látszik az arcotokon. De nyugi, nem kivégzésre megyünk, észre sem veszitek, de már jöttök is vissza.- biztatta őket. Odaadta a jegyeket majd leültünk. Ezt a maradék időt Harry karjaiban tölteni jó volt, de mégis szomorú.

-Jess. Nézd ki van ott.- szólalt meg Niall aki mellettem ült, és hátra mutatott.

-Taylor?!- néztem csodálkozva.

-Még nem ment haza? Miért pont akkor jön erre a kib@szott rwpülőtérre, mikor mi?- háborodott fel Harry.

-Még szerencse hogy mi nem New Yorkba megyünk.- válaszolt Liam, aki Danit ölelgette szorosan magához. Láttam hogy Taylor elég sokszor nézett felénk, Harry pedig direkt megcsókolt előtte. Ami látszólag nem nagyon tetszett neki.Szerencsére nem sokáig kellett az ő képét lesni,mert mennie kellett, indult a gépe. Amúgy se értettem, hogy mi a francot csinált ilyen sokáig Londonba. De sajnos a fiuk gépe is hamarosan indult. Felálltak, és végig öleltem Zaynt, Louit, Niallt, és Liamet is.

-Jó utat!- mondtam Harry maradt utoljára. Egymáshoz simultunk és csókolóztunk. Paul már sürgette őket, de Harry, Niall, és Liam nagyon nehezen hagyott ott minket.

-Imádlak Hazz! Nagyon, Nagyon. Hiányozni fogsz.- mondtam mikor megszakadt a csókunk.

-Én is imádlak, és nem tudok nélküled élni. Bébi..Ne sírj kérlek.- törölte le a könnycseppeket az arcomról.-Nemsokára jövünk.- mondta, és nehezen de elengedtem a kezét. Danielle, Jenna és én csak szomorúan, és együttérzően egymásra néztünk, majd néztük ahogy száll fel a gép.

-Egy nagy lyuk tátong bennem.- szólaltam meg miután teljesen eltűnt a gép a felhők között.

-Nem vagy egyedül.- ölelt meg Jenn majd Dani is.

-Gyertek, meghívlak titeket egy kávéra, mondta Dani, majd szép lassan elsétáltunk a reptérről egy közeli kávéházba.

-Dani most mi lesz, te is jössz velünk?- kérdezte Jenna.

-Nem sajnos, a munkám miatt nem lehet, de majd sokszor meglátogatlak titeket.-felelte.

-Kár mondtam.- majd megittuk a kávét, és elindultunk. Dani fogott egy taxit, és hazament, mi pedig gyalog kullogtunk haza.

-Milyen üres lett a ház.- mondta Jenna mikor beléptünk az ajtón.

-Ja.. Ha nem bánod fölmegyek Harry szobájába.- mondtam, Jenn bólintott, és ő pedig Niall szobája felé vette az irányt. Bementem a szobába, felvettem Harry pólóját, betakaróztam a takarójával, és álomba sírtam magam.

*Niall*

Nagyon nehezen hagytam ott az én Jennámat. De sajnos nem tudok mit tenni, a turné az életem része, ugyanúgy ahogy ő is. Turnék nélkül nem lennénk híresek. Lehet hogy csak nyugtatni próbáltam magamat, de nem lett sokkal jobb tőle. Harry is csak ült mellettem lehajtott fejjel.

-Fel a fejjel srácok. Az eleje nehéz, de jól tudjátok hogy minden turnét élvezni szoktunk.- szólt Liam, pedig neki se volt valami "Hurrá, turnézni megyünk!" kedve. Bár tény és való, hogy tényleg jól szoktuk érezni magunkat. Remélem azért most is így lesz.