17.Rész_ Óó anyám..

Kész a 17. rész! Nagyon nincs hozzáfűznivalóm..Jó olvasást, ja és komit!:DD <3 u="u"> 

Reggel nyolckor csörgött Harry ébresztője. Felébredtünk rá, majd egy nagy ásítás mellett kinyomta.
-Jó reggelt.-mosolyogtam, bár ő szerintem szivesebben aludt volna.
-Neked is Jessi.-mondta, és megsimogadta az arcomat, majd hozzámbújt.- Nem akarok menni!
-Harry, muszáj!
-De én itthon akarok maradni veled.-makacskodott.
-Az jó lenne, de ez a kötelességet. Készítsd elő a hangod, ma szükséged lesz rá. Ki az ágyból!
-Még tíz percet anyaaaa!- mondta rekketes hangján, és szorosan kapaszkodott, egyik kezével belém, a másikkal az ágyba.
-Harold.. Kirugdoslak az ágyból!- mondtam.
-Nemár.. Kezdek félni tőled..- nevetett. Majd lelöktem magamról, és a földre esett.
-Na ezt magadtól is meg tudtad volna csinálni.- nevettem, mert olyan aranyos volt, ahogy ott fekszik a földön, és néz kiskutya szemekkel.
-Nem tudom mit vegyek fel.
-Még ki se nyitottad a szekrényt.
-Nembaj. Akkor így,megyek.- makacskodott tovább.
-Nem mehetsz alsógatyában. Majd én szedek elő neked ruhát.- kinyitottam a szekrényét, és kerestem neki ruhát. Harry csak vigyorgott. Még arra is lusta volt, hogy elvegye, ezért a fejére dobtam. Belenéztem a táskámba. Ma feltétlenül haza kell mennem, mert már csak egy tiszta ruha volt nálam. Elkezdtem öltözni.. Harry fölállt, és egy nagy vigyor kiséretében, az ágyra lökött.
-Harry...Most nem érünk rá. Este azt csinálunk amit akarunk, de ez most fontos, nem késhetsz el.
-Jólvan.Felöltözök.-nézett rám szomorúan.
-Na azért. Nekem a lehjobb formádat hozd a stúdióban.- mondtam, mintha az anyja lennék, dehát kell neki egy kis inspiráció. Én már rég kész voltam, Harry pedig a nadrágját vette. Aztán a pólót.
-Fordítva vetted fel..
-Ja.. Köszi.- mondta és megfordította. Mikor lementünk, a fiúk már kész voltak.
-Megint beszélgettetek?-üdvözölt minket Louis.- Hogy nektek mennyi megbeszélni valótok van..
-Neked is jóreggelt Loui-mosolyogtam.
-Na gyerünk srácok, el fogunk késni.- mondta Zayn.
-Hol van Niall?- érdeklődött Liam.
-A konyhában.- mondta Jenna.
-Haza kell mennem, szóval elbúcsúzok én is, majd találozunk. - mondta Danielle, és megöleltük egymást. Mikor Niall is előjött, akkor a fiúk is megöleltek, azt mondták ez szerencse ölelés, hogy minden jól menjen a stúdióban. Persze Harry ezzel nem volt megelégedve, megcsókolt, és alig tudtam kiirányítani az ajtón, hogy menjen már végre.
-Na mit csinálunk ma?- kérdezte Jenn, miután ketten maradtunk a házba.
-Hát a nagyihoz mindenképp el kell mennem.- csavaroghatnánk utána egy kicsit a városba, meg a plázába.
-Egész jó ötlet. De gyere csináltam szendvicset, a fiúk nem ettek. Mármint csak Niall evett.
-Rendben- leültünk reggelizni. Utána kicsit rendbe raktuk a házat, mert a fiúk nagy kupit hagytak maguk után. Azután elindultunk, busszal mentünk. Leszálltunk, és egy kis gyaloglás után a nagyihoz értünk. Volt kulcsom és felmentünk.
-Szia Mama!-köszöntem, és a konyhából jött elő.
-Sziasztok!-üdvözölt minket a nagyi.- Azt hittem, hogy haza se akarsz már jönni. Tegnap telefonált anyád hogy mi van veled.
-Nagyszerű, és miért nem engem hívott? Nagyon érdekelheti, hogy mi van velem.
-Szerintem azért hívott, mert célozgatott rá, hogy el akarja adni a házat.A nagybátyádnak.
-Azt csinál vele amit akar. Joshnak úgyis sok gyereke van, jól jön neki a nagy ház. Én amúgyis a barátaimhoz szeretnék költözni..
-El szeretnél költözni? De mégis hova?
-Harryhez.
-Nem sieted el ezt a dolgot?
-Nem.- mondtam határozottan.- De még nem most, ha nem bánod maradnék még nálad.
-Én nem szólok bele, tudd, hogy ide bármikor visszajöhetsz. De hívd fel anyádat, hogy nem mész vissza a házba, ls eladhatja.- mondta, és a kezembe nyomta a telefont, és tárcsázta a számot.
-Haló?!-szólt bele egy hang. Az anyám.
-Szia.
-Jessica, de jó hallani a hangod.
-Csak azt akarom mondani, hogy eladhatod a házat, nem megyek vissza.
-Ez remek De akkor hol fogsz lakni? A nagyinál?
-Nem.. Harrynél.
-Harrynél? Ezt hogy gondoltad? Egy fiúval? Nem vagy túl fiattal?
-Nem egyel.. Hanem öttel. Plusz két lány. Ez nem a világ vége, meg amúgy sem most rögtön akartam oda költözni. Meg szeretem Harryt, és vele szeretnék lenni, amikor csak lehet.
-Ki van zárva. Nem költözhetsz össze öt fiúval. Főleg nem Harryvel. És itt lezártuk a dolgot.-parancsolt.
-Nem monddhatod meg nekem hogy mit csináljak. Itthagytatok engem mint kutya a szarját. Ha tetszik, ha nem Harryvel vagyok. A tesómnak parancsolhatsz, nekem nem.
-Nagyon nagy lett a szád. De mondok neked valamit. Harry híres, és nem sokáig fogsz neki kelleni. Megtiltom hogy odaköltözz hozzá. Ki tudja mit művelne veled. Főleg hogy még rajta kívül négy fiú van ott.- veszekedtünk. Nagyi és Jenna tátott szájjal halg*tták a telefonbeszélgetést.
-Remek, most eljátszod nekem a féltő anyát. Ebből ln nem kérek azt kezdeg az életemmel, amit akarok.- és lecsaptam a telefont.
-Nyugodj meg.- ölelt meg Jenna.
-Hogy lehet valaki ilyen...Remélem nem fog meglátogatni.
-Hát.. az nem kizárt.- mondta nagyi. Majd idegesen bementem a szobába, és szedtem össze magamnak néhány cuccot.. Köztük egy pár olyan fehérneműt, ami soha nem volt még rajtam, mert túl.. túl.. kihívónak, és szexisnek találtam, ami eddig nem nagyon izgatott, de Harrynek biztos tetszene. Miután kész lettünk, megbeszéltem a nagyival, hogy majd Josh bácsikám elhozza a maradék cuccomat a házból. Ekkor jutott eszembe, hogy Harry anyjáék visszaköltöznek a házba, tegnap mondta Harry. Már nagyon rég láttam őket. Talán még az xFactor meghallgatásán. Elköszöntünk nagyitól, Jennáékhoz is elmentünk, majd barangoltunk a városba. Bementünk egy csomó ruha üzletbe, és rengeteg ruhát felpróbáltunk, sokat nevettünk, el is felejtettem, hogy ideges vagyok. Bementünk egy boltba, vettünk enni, és leültünk a plázába egy padra. -Nem tudom, hogy miért katasztrófa a világnak, hogy Harryvel akarok lenni.- törtem meg a csendet. -Jess, ne foglalkozz senkivel. Jól megvagytok,nem?! -Tökéletesen..- mosolyogtam, mert eszembe jutottak azok a gyönyörű pillanatok. Igaz hogy csak pár napja vagyunk együtt, de érzem, hogy nem fogok csalódni. -Látom a csillogást a szemedben. Történt valami?- kíváncsiskodott. Nekem pedig hatalmas vigyor terült el az arcomon.- Mindent elárul az arcod.- mondta. Elég sokáig elvoltunk a plázába. Boltról boltra mentünk, semmit sem vettünk, de végig olyan érzésem volt, mintha követnének. Mikor jöttünk ki a plázából, egy paparazzi fotózott le. Már csak ez hiányzott.. Elindultunk haza..