15.Rész_ Felhők felett 3 méterrel.. *-* :D

Sziasztok! Itt van a kövi rész. Ebben a részben Jessi olyat él át, amit eddig még soha...De olvassátok el,  komizzatok, jót is, rosszat is. Ja és előre is bocsi ha sok hiba van benne! :D 

Egész úton hazafelé szótlanul ültünk egymás mellett, mintha nem is egymás mellett lettünk volna. Örültem hogy szakított Taylorral, de lehet hogy ezt mégsem így kellett volna. Mi lesz ha engem is így fog kidobni, ha megun.. A sok ember és fotós, meg riporter előtt. Én nem szeretnék nevetség tárgya lenni. A mostani helyzetben pedig az nem akarok lenni, aki tönkretett egy kapcsolatot. 
-Mi van Jessi?!-  törte meg a csendet egy kis idő múltán.
-Félek..
-Mégis mitől?
-Tönkre tettem két híresség kapcsolatát. A fél világ erről fog beszélni. Nem lesz nyugtuk addig még meg nem szabadulsz tőlem.
-Ne beszélj nekem hüyleségeket. Nem a te hibád. Én akartam így, és nem érdekel mit gondolnak majd rólam az emberek. Mert attól hogy híres vagyok, nekem is van magánéletem, és azt kezdek vele amit akarok. És ha én nem egy másik sztárral, hanem a számomra legtökéletesebb lánnyal szeretnék lenni, akkor abbane szóljón bele senki, és nem hagyom hogy bántsák.- mondta. Hazaértünk. Mikor kiszálltunk a kocsiból, egy csomó újságíró, riporter, és fotós várt minket. A biztonságiak alig tudták félrelökni őket.
-Miss Renner, hogy érzi most magát, hogy tönkre tett kapcsolatot.-kiabált egy riporter.
-Harry mihez fogsz most kezdeni? Visszamész Taylorhoz?
-Egy párt alkottok most Jessica Rennerrel? Inkább Taylort szeretted, igaz? Nem sok a korkülönbség közted és Jessica között?- kiabáltak, miközben próbáltunk bejutni a kapun.
-Elég!! hagyjanak!-kiabált Harry.
-De válaszoljanak a kérdésekre!- kiabáltak vissza. Ekkor Harry magához húzott, ésmindenki előtt megcsókolt.
-Ez válasz a kérdésükre?! Mostmár menjenek.- nagy nehezen bejutottunk, a biztonsági őrök pedig szétoszlatták a tömeget. Hatalmas követ éreztem magamban, ez nekem sok volt. Felrohantam a szobába, és ledőltem az ágyra. Ezentúl mindig ez lesz? Lerohannak, és a szemembe vágják, hogy tönkrettem Harryt. És ő sosem lesz az enyém.?! Lementem és csináltam magamnak egy kávét. Szokás szerint mindenki a nappaliban ült, és beszélgettek. Leültem közéjük, de Harry nem volt ott.
-Megértek hogy ki vagy bukva, még szokatlan ez a sok pofátlan riporter, akik nem törődnek az érzéseinkkel. Tisztelet persze a kivételnek.-  mondta Dani.
-Fel a fejjel Jess, hidd el jobb lesz minden. Ne foglalkozz senkivel, csak magaddal és Harryvel.- próbált felvidítani Louis.
-Köszi srácok.- eröltettem egy mosolyt.
-Szerintem menj, és beszéljétek meg Harryvel.- mondta Jenna.
-Ja.. lehet hogy jobb lenne. Nemsoká visszajövök.- mondtam, és felálltam. Felmeeentem az emeletre, és bekpogtam Harry szobájába.
-Harry?! Jessi vagyok, bemehetek?- kérdeztem.
-Gyere.-szólalt meg Harry. Bementem.
-Ha zavarok...akkor.. ömm.. visszajöhetek később..- mondtam mikor láttam hogy nincs rajta póló. Egy kicsit zavarba jöttem.
-Nem zavarsz.- és leült az ágyra.
-Csak meg akartam nézni jól vagy-e, és szólni, hogy ez nem a te hibád, hanem az enyém,nekem kell elrendezni.. Tehát.. ő.. szerintem jobb lenne ha..ha.. nem lennénk együtt.. Csak.. szimpla.. barátok..- nyögtem ki, a sírás határán voltam, de egyben izgatott a dolog, hogy a világ legjobb pasija áll elöttem. De mégse lehetek vele. Indultam ki az ajtón, mikor hirtelen felállt, megfogta az ajtót, és behúzott. Két kezét az ajtóra támasztotta, így odaszorítva engem.
-Biztos hogy ezt akarod.-nézett rám, gyönyörű szemeivel. Ettől a nézéstől megőrülök.- Mert én nem ezt szeretném.Én téged akarlak érted?! Mostantól..és örökre. Nem bírnék csak barátként nézni rád. Tehát?! Csak a barátodnak akarsz tekinteni?!
-Öhh...... Harry...kérlek.. Nem.. nemhiszem.. nemtudom..
-Ez nem volt túl meggyőző..- nézett rám, és én is mélyen a szemébe néztem.-Nem bírom ezt..
-Azt hiszem én..én sem.- és elkrzdtünk egymás felé közelíteni. Összeért a szánk, és vadul, de mégis érzékien csókolóztunk.
-Nem bírok magammal Jessi.. De én bármeddig várok, ameddig csak szeretnéd.- nem hagytam hogy tovább beszéljen. Megcsókoltam, és az ágy felé irányítottam. Teljesen készen vagyok. Kell nekem...
-Nem kell várnod Harry. Csak neked vagyok itt. De nézz rám semmi olyan nincs rajtam, ami szép lenne.. Szégyellem magam mindenki előtt.- vallottam be neki.
-Elöttem nem kell szégyelned semmit. Gyönyörű vagy.- majd óvatosan levette a ruháimat. És az övétől is megszabadultunk. A szívem őrülten vert, ahogy forró testem, az ő mégforrób testéhez ért. Lassú, és gyengéd volt velem. Mégis, mikor megtörtént, könnycseppek gördültek végig az arcomon.
-Ha nem szeretnéd, abbahagyom. Nem akarok fájdalmat okozni.- csókolta le a könnyeket az arcomról.
-Nembaj, majd elmúlik.- bíztattam, és olyan odafigyeléssel még senki sem bánt velem. Már egyeltalán nem fájt. Először voltam férfival, és örülök, hogy ez a személy Harry volt, és nem más. A menyországban éreztem magam. Csak ő és én.. Senki más, csak mi ketten. Fáradtam bújtunk egymáshoz. Magamba szívtam illatát, amit nem lehet jellemezni, csak egy szóval: Harrys. Lehajtottam a fejem a mellkasára.
-Köszönöm. Csodálatos volttál. Azt hiszem, egyeltalán nem szégyen, hogy te eddig megőrizted magad. És felülmúlhatatlanul jó érzés, hogy pont velem tetted meg.
-Én... nem jutok szóhoz. Leírhatatlan dolgot éreztem. Egy más világban voltam, mintha csak álom lenne. A felhők felett három méterrel.- mondtam miközben simogattuk egymást. Később fölöltöztünk és lementünk. Louis finoman célozgatott arra, hogy egy kicsit sokáig beszélgettünk, mert azt mondtam mindjárt jövök.