2.Rész_Peches nap..xD

Harry késő este ment el, nagyon jót beszélgettünk, az Xfactorról, és minden hülyeségről..Kikísértem a kapuig, mondjuk nem kellett messzire mennie, mert a szomszédban lakott. Utána bementem, bekapcsoltam a gépet, de egyszerűen nem tudtam odafigyelni, Harry járt a fejemben.Biztos fáj már a lába, mert mindig ott mászkál, de nem tudtam mit csinálni. Nagy gondolkozásomban, arra figyeltem fel, hogy Isa rámírt Skypeon.Beszélgettünk jó két órát, elmeséltem neki mi történt a mai nap. Megbeszéltük hogy holnap talizunk a parkba.Aztán elköszöntünk, és kiléptem. Elmentem gyorsan zuhanyozni, felvettem a pizsim, és elterültem az ágyamon.Már majdnem elaludtam, mikor... "Csööörr" (csörgött a telefonom)
-Mi a f@sz?!-Ordítottam ijedtemben.-Haló-köszöntem bele.
-Szia Jessica. Mizu? Mitcsinálsz?
-Jenna?! áh Szia, nem tudtam hogy te vagy. Amúgy semmi. És nem csinálok semmit-válaszoltam kicsit fáradtan.
-Az nagyon jó.. Te..Figyi.. kijössz holnap? Valahova el kéne menni.
-Okés, gyere a parkba holnap 3-ra. Isabella is jön.
-Isa? hm oké ott leszek. Szía jóéjt. akkor holnap-köszönt el jókedvűen.
-Szia!
Visszafeküdtem, és próbáltam elaludni.Nem sokszor jut eszembe, de örülök hogy ilyen barátaim vannak.Jennát már ovi óta ismerem, meg egy suliba jártunk mindig. Isa pedig csak néhány éve a barátnőm, de szerintem ez a néhány év pont elég volt arra, hogy szoros kapcsolatunk legyem, mert bármit megoszthatok vele, megbízom benne. És persze Jennában is. Meg ott van Harry..  Nem baj hogy fiú, neki is mindent elmondtam. De lehet hogy többett jelent nekem mint egy barát?!Pedig eddig  mindig LB-ként tekintettem rá, de úgy látszik, a napokban ez megváltozott. Vajon egy lány és egy fiú között meddig lehet "csak" barátság?
Délelőtt 11-kor ébredtem fel. Elég kómás voltam, és hogy elmúljon vettem egy hideg zuhanyt. A fürdőszobám ablaka pont Harryék felé nézett, ha fölálltam a kád szélére, beláttam az udvarra. Meg is tettem, de talán érdemesebb lett volna előbb megtörölközni, mert akkorát taknyoltam, hogy szerintem egy hétig nem tudok majd leülni.
-A rohadt életbe..-szitkozódtam.-Ez nem az én napom lesz.-Ekkor megszólalt a telefon.
-Igen?!-szóltam bele, a fájdalomtól elcsukló hangon.
-Jessi, mi a francot csináltál az ablakba?Csak nem leskelődtél?Leestél?Vagy mért tűntél el olyan hirtelen?Amúgy meztelen voltál?-bombázott kellemetlen kérdéseivel Harry.
-Neked is szia, nem leskelődtem, csak be akartam csukni az ablakot, és igen leestem.. És te ezt honnan tudod?
-Csak pont a konyhába voltam, és láttam hogy valaki ott van az ablakba. De meztel voltál igaz?
-Ja..De ugye nem láttál semmit?-ijedtem meg, ugyanis nrm voltam benne biztos, de lehet hogy a felsőtestem látszódott egy kicsit..
-Hát ömm annyira nem.. De jó melled van Jessi....
-A rohadt életbe Harry..
-Nyugi csak szivatlak.De bevallom tényleg láttam.. De régen nem voltál ennyire szégyenlős mikor láttam hogy öltözöl.
-Persze, hiszen akkor kicsik voltunk, kb 9 ével ezelőtt, de nem gondolod hogy ez egy kicsit régen volt? Meg amúgyis, te a legjobb barátom vagy,ne mondj nekem ilyet hogy jól nézek ki!
-Rendben,De ha ez az igazság.. De most megyek, majd beszélünk.- mondta, és nekem még a lélegzetem is elállt. Nem elég hogy látott félmeztelenül, még meg is dícsér hogy jó mellem van. Miközben ezen a kicsit felkavaró beszélgetésen agyaltam, eszembe jutott, hogy még mindig meztelen vagyok, teát felöltöztem. Aztán eztem egy kis műzlit, és vártam hogy két óra legyen, és akkor elindulok a parkba, Nem volt messze a ark,  de inkább hamarabb elindultam, mert én mindig kések mindenhonnan.Mikor odaértem Jenn már ott volt. Leültem mellé, és mindketten a köszönést leszámítva, csendben ültünk, még Isa meg nem érkezett.
-Sziasztok!-üdvözölt minket Isa.
-Szia!-Köszöntünk egyszerre Jennával.Megöleltük egymást, majd hosszú, bizalmas beszélgetésbe kezdtünk.Elmeséltem mi volt ma fürdőszobába.Mind a ketten röhögtek, és mondták, hogy akkor már tudják mért ülök olyan furán. Aztán úgy döntöttünk moziba megyünk. Megnéztünk egy romantikus filmet és indultunk hazafelé, mikor egy hajléktalan odajött hozzánk, és pénzt kért. Teljesen be volt állva mint a gereblye, és mondtuk  neki hogy nincs már nálunk péz. és amúgy se adnánk, mert piára költi. Erre elkezdett minket kergetni, én alig tudtam futni, úgy fájtt a seggem. Befutottunk  Jennékhez, és bezártuk a kaput. Tökre meg voltunk ilyedve, de a végén már csak röhögtünk rajta, főleg azon ahogy futottam.. Mint valami kivert kutya. Aztán mindenki hazament. Otthon eszembe jutott, hogy már csak 1 nap van a meghallgatásig. Biztos voltam benne, hogy elkisérem Harryt!